welcome to Australia.
 
HomeHome  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
















csoport
nők
férfiak
vendéglátás
1 1
hivatal
0 0
egészségügy
0 1
oktatás
4 1
hírnév
2 1
átutazó
0 0
szolgáltatás
0 1
bűnözők
0 1
Az oldallal rengeteg munkája volt az adminnak, tehát kérünk titeket kérdezés nélkül ne vigyetek el semmit. A képek amelyekkel dolgoztunk főleg unsplash-ről és deviantart-ról származnak. A kódolás, grafika és szövegek, Ava Eden King munkája.
Az ötletelésben hatalmas segítség volt, Olivia Harris. Ezúton is köszönöm neki!
Az oldal egy real life alapú szerepjátékos felület, ahol szeretettel várunk minden érdeklődőt.
2018.09.28.
Latest topics
» among sharks
by Mason C. Wood Szer. Okt. 24, 2018 7:33 pm

» Játszótárs kereső
by Logan Marcott Szer. Okt. 24, 2018 4:23 pm

» Avatarfoglaló
by Logan Marcott Szer. Okt. 24, 2018 4:20 pm

» Mason & Ava
by Mason C. Wood Szer. Okt. 24, 2018 2:22 pm

» nesze, rizikó
by Greyson Yun Kedd Okt. 23, 2018 2:50 pm

» Elkészültem
by Logan Marcott Hétf. Okt. 22, 2018 10:55 pm

» Line & Ava & Neil
by Neil Garrett King Hétf. Okt. 22, 2018 12:40 pm

» Beau & Ava
by Ava Eden King Hétf. Okt. 22, 2018 12:23 pm

» Ava & Garr
by Ava Eden King Hétf. Okt. 22, 2018 11:40 am


Share|

Line & Ava & Neil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Line & Ava & Neil Pént. Okt. 19, 2018 7:37 pm

Kingsman

Ma végre kicsit tovább alhattam a megszokottnál, és ez jól esett.
Emily-t hagytam még aludni, míg csináltam reggelit magunknak. Magától is fel szokott kelni, a legtöbbször még én ébresztem őt, ahogyan most is. Míg reggelizett, gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem valami kényelmeset. Nem fogok ma dolgozni, hanem van néhány elintéznivalóm a városban, majd ebédre megyek be csak az éttermemben, mert jönnek hozzám a tesóim. Már nagyon régen találkoztam velük, főleg meg úgy együtt mind a kettejükkel. Ava-val nagyon sokat szoktam beszélni, szinte minden nap, de Neil-el nem ez a helyzet. Jó tudom, ő fiú, és nem annyira sok a közös bennünk, de nagyon-nagyon keveset beszélünk egymással.
A kis királylányomat elvittem az óvodába, elköszöntem tőle, majd
indultam tovább a városba az ügyeimet intézni.
Kissé elidőztem a városban, és fél 1-re sikerült az éttermemhez érnem. Leparkoltam hátul, majd a személyzeti bejárón bementem. Üdvözöltem mindenkit, aztán ellenőriztem mindent, hogy rendben van-e mielőtt kimegyek a testvéreimhez.
- Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késtem,de elidőztem kissé a városban. - mondtam nekik, miközben megölelgettem egyesével mind a kettejüket, és nyomtam egy-egy puszit is az arcukra mosolyogva,majd leültem hozzájuk.
■ ■ Zene ■ ■     ■ ■ Ruha ■ ■
Welcome to my life.


avatar
✖ Születési idő : 1988. Feb. 14.
Age : 30
✖ Tartózkodási hely : Sydney
Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Line & Ava & Neil Pént. Okt. 19, 2018 11:04 pm

Bounded by blood.
Mads & Ava & Garr

- Dor, ha megint hagyod, hogy elaludjak előadás alatt, komolyan mondom, hogy rád uszítom Louit. - nézek mérgesen a lányra, aki erre csak megvonja a vállát és inkább bedugja a fülét, majd maxra tekeri a hangerőt a telefonján.
Kitépem a füléből a fülest.
- Dorcas komolyan mondom! A professzor annyira utál már, mert folyton elalszom az óráin, hogy külön feladatot akar nekem adni. - adok hangot aggályaimnak, amik abszolút nem alaptalanok. De ugyan mit tehetek, ha annyira mélységesen monoton hangon beszél, hogy az már felér egy altató dallal is.
- Rendben Ava, ne rikácsolj. - emeli magasba a tekintetét, mintha nagyon idegesíteném. - Egyébként meg igyekezz, különben elkésel az ebédről. - teszi hozzá, majd megölel és ad egy puszit az arcomra. - Majd hívj, ha végeztetek. Szia!  
Búcsúzik el, s az épületből kilépve el is indul a könyvtár felé, hogy befoglalja a szokásos tanuló helyünket. Utána integetek aztán megindulok a buszmegálló felé.
Mads igazán édes volt amiért meghívott minket egy tesós ebédre az éttermébe, azt hiszem már jóideje nem tudtunk így hármasban összejönni. Valahogy nehezen tudjuk összehangolni a találkozókat, hiszen mindannyian más időpontokban érünk rá, ezért ritkábban tudunk találkozni. Még én is keveset látom az öcsémet, pedig elvileg együtt lakunk. Az utóbbi időben jelentősen sokat lóg olyan személyekkel akiket nem ismerek, és sokszor van az is, hogy késő hajnalban ér haza. Ha anya meg apa még élne, akkor az aggódás terhe az ő vállukat nyomná, de ehelyett most engem akar a padlóhoz szegezni. Igyekszem Madst megóvni ezektől a gondolatoktól, mert éppen elég volt az az időszak amikor depressziótól szenvedett. Nem akarom, hogy újra szomorú legyen.
A buszmegállóban, nem kell sokat várnom, hamar érkezik az a járat ami nekem kell, így perceken belül robogok is az étterem felé. Útközben a telefonomat nyomkodom, régi fotókat nézegetek, s szemem megakad Livia és Mason párosán. Vigyorogva néznek a kamerába, átkarolják egymást és idétlen jeleket mutatnak a kezeikkel. Apró mosoly jelenik meg a szám sarkában, amit rögtön a szomorúság és a lelkiismeret furdalás vált fel.
Nem kerülhetem őket örökké, egyszer muszáj leszek a szemük elé kerülni. Attól félek, hogy túlságosan is nyilvánvaló a reakcióm. Nem akarom, hogy valaha is tudomásuk legyen arról, hogy mit érzek valójában. Hamar tovább is lapozom a képeket, egy sokkal biztonságosabb talajra lépve. Beau és Dor táncol be a képbe, egy videó keretein belül. Boldog mosoly jelenik meg az arcomon.

Negyed órával később leszállok a buszról és az utolsó néhány háztömböt sétálva teszem meg. A hasam már egy órával korábban is jelezte, hogy ideje étel után kutatni és most boldogan lököm be az étterem ajtaját. Finom illatok férkőznek az oromba, s máris gondolkodni kezdek, hogy mit egyek majd ebédre. Leülök a szokásos asztalunkhoz, a sarkoba, az ablak mellé és boldogan konstatálom, hogy elsőként értem ide. A pincér rögtön elém libben, s kérek egy pohár limonádét, mert tudom, hogy itt mennyeien készítik. Pár percen belül felbukkan Garr kócos kis feje is az étterem ajtajában, s rögtön mosolyt csal az arcomra.
- Egyetlen drága öcsém. Jó téged végre napfényben látni. - szólalok meg rögtön, ahogy az asztalhoz ér. Szeretem őt cukkolni, s az utóbbi időben ezt egyre gyakrabban teszem. Ő persze vevő rá és készségesen visszavág, valahányszor ugratni kezdem.
Ekkor toppan az asztalhoz Mads is, aki elnézést kér a késése miatt.
- Ugyan, csak két perccel múlt fél egy. Ez még belefér. - mosolyodom el és boldogan ölelem meg a nővéremet. Mindig felvillanyoz ha láthatom.  
- Mit eszünk? - kérdezem, holott én már tudom, hogy mit fogok kérni. A parmezános csirke és édesburgonyapüré verhetetlen a Dália étteremben.

   
szószám:584; üzenet: king ; zene:Where You Lead; ruha:itt;

Welcome to my life.


avatar
✖ Születési idő : 1997. Sep. 23.
Age : 21
✖ Tartózkodási hely : ◄ sydney, australia
✖ Foglalkozás : ◄ fényképész
Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Line & Ava & Neil Hétf. Okt. 22, 2018 12:40 pm



We are the Kings



"Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél?"
/Dennis Miller/


⚫️ ⚫️ ⚫️

Furcsa, tompán nyomó érzés a gyomorszáj tájékán. Azt hiszem, így tudnám a leginkább leírni azt, amit éppen érzek és ezalatt nem arra kell asszociálni, hogy számomra már megint túl korán köszöntött be a reggel, bár ez a felvetés se állna messze a valóságtól. Ahogy az sem, hogy mivel így is később keltem, mint az a mai program szempontjából beleférne az "áh, időben vagyok még" kategóriába, így egy falat sem ment még le a torkomon és pont kapóra fog jönni egy kis mennyei kényeztetés a gyomromnak, egyenesen Mads éttermének konyhájából. Az érzés, ami uralkodik bennem ébredés óta, sokkal inkább fakad magától a mai találkozótól, mint egyéb szokványos tényezőtől. Félreértés ne essék, semmi problémám a testvéreimmel, imádom őket és ha bárki ártani próbálna nekik, annak nagyon csúnyán látnám el a baját, még akkor is, ha az utóbbi években változott is annyit az életstílusom és a viselkedésem, amikkel sokszor éppen ennek az ellenkezőjét mutatom. Ez nem véletlen... de nem én lennék, ha az orrukra kötném, hogy mit és miért teszek. És éppen ez az oka annak, ami miatt, hogy béna módon egy filmes idézettel éljek, zavart érzek az erőben. Ugyanis az utóbbi időben enyhén szólva... nos, távolodtam tőlük. Az én döntésem volt némileg elszakítani magam, már amennyire ez lehetséges úgy, hogy közben az ember a nővérével él egy fedél alatt. Ha ez önmagában nem volna elég, ott van mellé a pénzkeresési módszerem, ami ha a tudomásukra jutna, az egyre viharosabbá és távolibbá váló családi kapcsolatok listájához hozzáírhatnánk a rosszallást is. Én meg már enélkül is kaptam pár fejmosást Avától, nincs szükségem többre, még kevésbé életvezetési tanácsokra. Még ha ez egyben azt is jelenti, hogy én maradok a King család feketebáránya. Ó, és akár hozzászámulhatjuk az érzelmi világomat, ami legalább olyan zavaros, mintha a folyó vizébe meredne valaki pont azután, hogy felverték az alján az iszapot.
Talán leúsznánk az aljáig, találhatnánk pár dolgot. Haragot, bűntudatot, amiknek párosából igyekszek mindig csak az elsőt mutatni. Az iszap alatt... még esetleg az igazságot is. Azt a srácot, aki a szülei halála előtt létezett. Aki most legalább négy réteggel a felszín alá merülve tartózkodik, rejtve a világtól, eltemedve. Ha rajtam múlik, ott is marad. Ami volt, elmúlt, és ami maradt, az csak a jelen pillanat. Ez esetemben nem más, mint egy családi beszélgetés, és bármennyire is hangzik helytelennek, lényem leginkább túlélendő próbaként tekint rá és nem felhőtlen, gondoktól mentes időtöltésként.
- Ezt úgy mondod, mintha én lennék Batman. - zuttyanok le egy gúnyos félmosoly kíséretében Avához, félretéve az ingert, hogy valami zsémbes visszavágással feleljek, mint ahogy szoktam. De mielőtt elkényelemsedne, ez csakis azért van, mert nemrég keltem.
- Egy kólát, jó erőset. - adom le a rendelést az asztalunkhoz lépő pincérnek, mire kapok két felvont szemöldököt és egy kis csúszással észbekapok, miért.
- Vagyis, kávét. Meg egy kólát. Így értettem.
Szerencsére, Mads bocsánatkérése hallatán kezdek kicsit visszatalálni önmagamhoz és pimasz vigyorra húzom a számat.
- Ahogy Ava mondja, nem gond... már ha el tudod viselni, hogy a te lelkeden szárad, ha éhen halok.
Na jó, az igazság az, hogy ha kapok valami húst hússal menüt, akkor esetleg kárpótolhat. De miért könnyíteném meg azzal a dolgát, hogy hangot adok ennek? Különben is, magára vessen, az ölelésével fojtotta belém a szót. Nem, de higgye csak ezt.
- Mi újság a kishölggyel? - nem mondom, hogy nem volt meg a kísértés, hogy pici démont mondjak, de tudom, Mads milyen védelmező a lányával szemben és nem akarom húzogatni az anyaoroszlán bajszát.
- Hát Masonnel? - fordulok egy kérdéssel (és sötét mosollyal) Ava felé is.
Nehogy már úgy érezze, vele nem törődök. Heh.



Welcome to my life.


avatar
✖ Születési idő : 2000. Jan. 01.
Age : 18
✖ Tartózkodási hely : ☾ ahol a baj, valahol azon a környéken leszek majd én is... vagy valamelyik tesóm idegein, ahogy a helyzet hozza. ☽
Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Line & Ava & Neil

Ajánlott tartalom
Welcome to my life.



Vissza az elejére Go down

Line & Ava & Neil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Set Fire To My Soul :: 
 :: Nyugat-Sydney :: Dália étterem
-
Ugrás: