welcome to Australia.
 
HomeHome  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
















csoport
nők
férfiak
vendéglátás
1 1
hivatal
0 0
egészségügy
0 1
oktatás
4 1
hírnév
2 1
átutazó
0 0
szolgáltatás
0 1
bűnözők
0 1
Az oldallal rengeteg munkája volt az adminnak, tehát kérünk titeket kérdezés nélkül ne vigyetek el semmit. A képek amelyekkel dolgoztunk főleg unsplash-ről és deviantart-ról származnak. A kódolás, grafika és szövegek, Ava Eden King munkája.
Az ötletelésben hatalmas segítség volt, Olivia Harris. Ezúton is köszönöm neki!
Az oldal egy real life alapú szerepjátékos felület, ahol szeretettel várunk minden érdeklődőt.
2018.09.28.
Latest topics
» among sharks
by Mason C. Wood Szer. Okt. 24, 2018 7:33 pm

» Játszótárs kereső
by Logan Marcott Szer. Okt. 24, 2018 4:23 pm

» Avatarfoglaló
by Logan Marcott Szer. Okt. 24, 2018 4:20 pm

» Mason & Ava
by Mason C. Wood Szer. Okt. 24, 2018 2:22 pm

» nesze, rizikó
by Greyson Yun Kedd Okt. 23, 2018 2:50 pm

» Elkészültem
by Logan Marcott Hétf. Okt. 22, 2018 10:55 pm

» Line & Ava & Neil
by Neil Garrett King Hétf. Okt. 22, 2018 12:40 pm

» Beau & Ava
by Ava Eden King Hétf. Okt. 22, 2018 12:23 pm

» Ava & Garr
by Ava Eden King Hétf. Okt. 22, 2018 11:40 am


Share|

Mason & Ava

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Mason & Ava Hétf. Okt. 22, 2018 1:13 pm

SOme kind of madness
Mason & Ava
Amikor nem találtam otthon a kamerát, néhány pillanatra úgy éreztem, mintha megállt volna a szívverésem. Azt gondoltam, hogy elhagytam valahol, de aztán beugrott hogy kölcsönadtam Masonnek. Most pedig kénytelen vagyok elmenni érte, bár megfordult a fejemben, hogy valóban akkora szükégem van e rá. Simán vehetnék magamnak egy másikat, így nem kellene összefutnom azzal a személlyel aki miatt az elmúlt időszakban kényelmetlenül érzem magamat. Talán ez még finom kifejezés, hiszen legfőképpen neki köszönhető az, hogy a szokásos heti egy-két buli helyett, rendszeres látogatója lettem az éjszakai klubboknak.
Egy részről azért, mert lelkiismeret furdalásom van, amiért Livia és Mason kapcsolatát, ha tudtuk nélkül is, de nem nézem jó szemmel. Másrészt pedig, állandóan megszólal bennem a zöld szörny és nem engedi kiverni a fejemből azt, hogy féltékeny vagyok. Szörnyű barátnak gondolom magamat, s ezért sem vagyok hajlandó a szemük elé kerülni. Félek, hogy rögtön kiszúrnák azt, hogy másként viselkedem.
Mindenestre muszáj megszereznem a kamerámat, így elhagyom a biztonságot jelentő lakásomat és felkerekedem, hogy átmenjek Masonhöz. A nap már jócskán lemenőben van amikor buszra szállok, hogy átjussak a város másik felébe. Mason nemrég írt sms-t, hogy indulhatok, mert végzett a munkahelyén. Nem mondanám, hogy nem voltam izgatott, de emellett még egy aprócska harag is volt bennem. Hiszen a publikus indok, miszerint nem igazán találkoztam mostanába vele, az öcsém volt.
Idegesen rágcsálom az ajkaimat amíg a busz a célállomás felé robog, s nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon ott lesz e Olivia is Mason lakásában. Hogy a gondolataimat eltereljem, zenét hallgatok és a filozófia jegyzeteimet olvasgatom a mai előadásról.
Fél órával később leszállok a buszról és Mason háztömbje felé sétálok. Az idő kicsit hűvös, így összehúzom magamon a farmer kabátomat és sietősebb léptekkel haladok a cél felé. A kapuhoz érve, beírom a kódot ami segítségével belépek a lépcsőházba, és elindulok a hosszú lépcsőkön felfelé, egyenesen Mason lakásához. Ha minden igaz, akkor meghallotta a csipogást és már a nyitott ajtóban vár. Az utolsó lépcsőfordulóban Astro bukkan fel, boldogan csaholva köszönt engem és én is nevetve simogatom meg a fejét.
- Hát szia, nagyfiú! - köszöntöm barátságosan, majd vele együtt mászok fel az utolsó fokokon. És ott áll Ő az ajtóban, én pedig egy pillanat alatt veszítem el korábbi mosolyomat.
Furcsa érzés őt ennyi idő után látni. Mintha újra lélegzethez jutnék, de ugyanabban a pillanatban ismét légszomjam van.
- Szia. - köszöntöm talán kissé fagyosabban mint ahogy szerettem volna. Nem akarok haragudni rá, nem akarom, hogy rosszban legyünk. De úgy érzem, hogy nincs más választásom. Valahogyan meg kell őríznem a szívemet a fájdalomtól.
- Megvan a kamera? - kérdezem, igyekezve szenvtelen arccal nézni rá. Nem vagyok jó színész és nem is szeretem megjátszani magamat. De van, hogy nincs más választás.

   
szószám:444; üzenet:  ; zene:Shallow; ruha:itt;

Welcome to my life.


avatar
✖ Születési idő : 1997. Sep. 23.
Age : 21
✖ Tartózkodási hely : ◄ sydney, australia
✖ Foglalkozás : ◄ fényképész
Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Mason & Ava Szer. Okt. 24, 2018 2:22 pm



Ava
&
Mason
Furcsa érzés jár át, míg visszacsúsztatom a mobilt a zsebembe. Olyan régen hallottam már felőle, hogy kezdtem úgy gondolni, talán sosem bocsájtja meg, hogy figyelmetlen voltam - hogy annyira elmerültem a saját világomban, a saját gondjaimban és érzéseimben, hogy amikor kellett volna pocsék barát voltam. Nem számíthatott rám a bajban, s talán szeretem azt hinni egyetlen ilyen alkalom volt , valójában többről van szó. Túl sok apró dolog, ami a hétköznapokban talán fel sem tűnik. Lemondott baráti összejövetelek, vagy épp elfelejtett apróságok, amikre csak legyintünk, de valahol mélyen biztosan tudjuk, hogy ez valaminek a kezdete. Ujjaim újra a kommunikációs eszközért nyúlnak - írok pár sort Olivia számára, elmondom neki, hogy Ava átugrik délután Őszinte meglepettséggel pötyögöm a betűket, majd úgy térek vissza a srácokhoz, mintha mi sem történt volna.
Persze, viccelődnek, nevetnek és játszani hívnak. Kártya, darts, foci, bármi ami enyhíti az ideges várakozást, vajon a vége előtt tíz perccel megszólal -e a fülsüketítő csengő.Titokban mindannyian erre gondolunk, és csak reménykedünk, hogy... hogy megússzuk. Hogy már nem leszünk itt, mikor ez bekövetkezik, és kizárhatunk minden szirénát az agyunkból. Eltemethetjük a következő műszakig.
Boldogan? Talán boldogan, talán megkönnyebbülve, de mindenképpen mosolyogva ülök be a parkolóban árválkodó autóba. Átjár a szabadság érzése, a tudat, hogy a felelősség, ha csak hangyányi s, de alább hullott a vállamról. Nem terhel, nem nyom össze, nem vegyít keserű ízt édessel a számban. Ösztönös mozdulatok bírják életre az autót, s újra konstatálom magamban; ideje lenne újat venni, mielőtt az úttest kellős közepén robban le. De, túl régóta van velem, túl megszokottá vált, hogy ő nem akar indulni, én kérlelem, ő próbálkozik, én igyekszem kulturáltan káromkodni. Apám szerint ilyen az, amikor egy kocsinak lelke van. Bár, igaz, szerinte a kocsik mindössze négy kerekű nők, s ehhez mérten kell velük bánni. Bár, ezt a fajta párhuzamot sosem sikerült megértenem. Via valószínűleg kiakadna, ha a vitáink során kitérnék arra, hogy vajon felforrt -e az agyvize.
Forgalmat kerülve, hosszabb úton járva, rövidebb idő alatt hazaérni - ez az a valami, amit sikerült igazán jól elsajátítanom. A házba lépve köszönésképpen bólintok a földszinten élő, és a változatosság kedvéért takarító hölgynek, megígérem neki, hogy Astro ma este nem fog szerenádot adni a Holdnak, akár egy - szerinte- ostoba farkas, majd hátrahagyva őt felsietek a lépcsőkön.
- Hát szia, pajtás - megérdemelt fül és hasvakargatás a jegyem a lakásba. Majd az elmaradhatatlan  napi negyedszeri etetés, és a kicsi lakásban kivitelezhető mindenfajta játék. Nm gondolkodom, az agyam kikapcsol, a még mindig játékos kutyára figyelek, mindössze az ismerős csippanás térít vissza a valóságba. Az ajtóhoz sétálok, kiengedem rajta Astro-t, aki már el is tűnik a lépcsőfordulóban, s rögtön fel is csendül a hang, amit már jó ideje nem hallottam. Mosolyogva dőlök az ajtófélfának, s várom, hogy megpillanthassam az ismerős barna tincseket.
- Szia - hangszínem lágy, a fagyosságnak szikráját is kerülöm. Arrébb állok, hogy Astro befuthasson a lakásba, egy pillanatra utána nézek,gondolkodás nélkül sajátítja a kanapét.
- Hm? Ja, igen. A kamera. Tíz perce jöttem meg, szóval nem volt időm megkeresni. Gyere be, biztosan megvan valahol - a lányra pillantok, majd lépteim visszavisznek a lakásba. Már a konyhában állok - ami nem egy nehéz feladat, tekintve, hogy a folyosónak szánt 4 méteres szakasz rögtön odavezet, mikor felé fordulok.
- Kész valamit inni? Esetleg enni? - kíváncsian pislogok rá, miközben előveszek két poharat a szekrényből. Az első kérdést amúgy is költőinek szántam - ...és mi újság veled mostanság? -
Welcome to my life.


avatar
✖ Születési idő : 1995. Sep. 26.
Age : 23
✖ Tartózkodási hely : Sydney
Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down

Mason & Ava

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Set Fire To My Soul :: 
 :: Nyugat-Sydney :: Lakások,Házak :: Mason lakása
-
Ugrás: